|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 12 találat | lapozás: 1-12 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tinódi Lantos Sebestyén 2000. április 18.Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos hivatalának legnagyobb tervei között három szobor felállítását említette: a Gellérthegy oldalában Szent István-szobor készül, s Esztergomban is az államalapító alakját faragja márványba Melocco Miklós. A győri székesegyház elé egy Madonna-dombormű kerül, ez Szervátius Tibor alkotása. A kormánybiztosi hivatal által kiadott program szerint csak Szent Istvánról ötvenöt köztéri alkotás emlékezik majd, de készül szobor Szent Lászlóról, Géza fejedelemről, Szent Gellértről, Pázmány Péterről, Kálvinról, Mindszentyről, Szent Margitról, Kossuthról, Tinódi Lantos Sebestyénről, Vörösmartyról, IV. Lászlóról, Klebelsberg Kunóról és Antall Józsefről is. A kormány több, mint húszmilliárdot költ a millenniumi rendezvényeire. /Ötvenöt Szent István szobor és emlékmű épül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./2003. szeptember 30.Szept. 27-én kezdődtek a Ravasz László emléknapok Bánffyhunyadon. A néptáncbemutatót Kusztos Tibor bánffyhunyadi lelkipásztor köszöntőbeszéde előzte meg. A református műemléktemplomban Hajdú Zoltán lelkipásztor hirdetett igét, közreműködtek az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Művészeti Iskola zenetanárai. A gyülekezeti teremben láthatták az érdeklődők Kudor István fafaragóművész kiállítását és Török Piroska kalotaszegi varrottasait. Másnap, vasárnap az ünnepi istentisztelet a bánffyhunyadi vegyeskórus fellépésével indult Kusztos Tibor ismertette a templom történetét, és köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a felújítási munkálatokat. Dr. Egyed Ákos akadémikus és Péntek János, a BBTE professzora tartott előadást. Az első előadás történelmi jellegű volt, a másodiknak a fő motívuma a bölcsesség és összetartozás. Az előadásokat követte az 1241, 1600, 1661-es esztendők bánffyhunyadi áldozatainak emlékét idéző kopjafás emlékmű és a két világháború közötti magyar irodalom kiválóságaira emlékeztető kőasztal ökumenikus felavatása és koszorúzása. /Dézsi Ildikó: Névtelen hősökre emlékeztek a Ravasz-napokon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./2004. április 2.Tinódi Lantos Sebestyén diák Cronicáját éppen 450 éve nyomtatták ki Kolozsváron, és ezt ünnepelte ápr. 1-jén z a egyetem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Színház, Magyar Opera, megannyi szerkesztőség, nyomda, valamint az Amaryllis Együttes. Szőcs István felidézte: 2000-ben a kolozsvári könyvkiadás és nyomtatás kezdeteinek a 450. évfordulójára emlékeztek. A Váradi Regestrum kiadásának évéhez, 1550-hez tájolják be a megemlékezéseket. A II. András király idejében, 1208–1235 között készült vizsgálati és nyomozati jegyzőkönyveket 1550-ben, Erdély akkori kormányzója, Fráter György Kolozsváron kiadta. E kötet jelentősége jogtörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti szempontból páratlan. Sok kolozsvári nyomda és könyvkiadó összefogott, és újra megjelentette a Regestrumot, amely az eredeti mellett a magyar, román, német és angol fordítást is tartalmazta. A Sapientia Egyetem vitára hívta ki a Babes–Bolyai történészeit: Igen, és mennyiben tekinthető hiteles kortársi beszámolónak Tinódi Erdélyi krónikája? A további kolozsvári emlékezések közé sorolható, hogy Visky Gábor, a magyar színház dramaturgja Tinódi ókori tárgyú műveiből fog alkotni színpadi Triptichont. Ezek a Jázon és Médea (1537, Judit asszony históriája (1540) és végül Dávid király mint a nagy Góliáthal megviut (1549). /Szőcs István: Lantos fesztivál Sebestyén deák végemléközetére. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./2006. október 3.A Csíki Kamarazenekar október 3-án a csíkszeredai református templomban koncertezik. Olyan erdélyi kortárs zeneszerzők művei csendülnek fel, mint Kiskamoni Szalay Zoltán, Fazakas Aaron, valamint Csíky Boldizsár. A csíkszeredai Kiskamoni Szalay Zoltán zeneszerző 1985-ben írta vonós oktettre és népi hegedűre a műsorra tűzött Ecloga című művét. Csíky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerző Vitézi énekek és Régi erdélyi énekek és táncok című alkotásai Tinódi Lantos Sebestyén, illetve a Kájoni Kódex dallamait dolgozza fel. Fazakas Aaron a Stalactite című művében a zene és képiség kettősét idézi. /Erdélyi kortárs zeneszerzők művei. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 3./2006. december 12.Tinódi Lantos Sebestyén művét sokak csupán nyelvi emlékként, vagy kezdetleges irodalomként kezelik – tévesen. A Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának, illetve az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudomány Szakosztályának közös szervezésében Kolozsváron, december 9-én zajlott Tinódi és az epikus énekköltészet című konferencián a mester sokszínűségéről, illetve a korához képesti modernségéről is szó esett. A rendezvényen nem csak kolozsvári előadók (Egyed Emese, Gábor Csilla, Farmati Anna, Keszeg Vilmos, Vajda András) vettek részt, hanem számos külföldi előadó is. Tinódi művei Kolozsváron láttak napvilágot. /K. B.: Tinódi és a históriás énekek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./2007. október 25.Tiszteli és csodálja azokat az embereket, akik a nemzetiségi szórványok gondjait magukra vállalják, akik elhagyatott gyerekeket szednek össze, írta Szőcs István, ugyanakkor belé hasít a félelem is, mert eszébe jut például a kolozsvári magyar színház sorsa. Mindjárt tizenöt éve tudatosult a végzetes helyzet: „e színház vezetése, nyíltan és bevallottan megtagadja a magyar irodalom – és egyáltalán az irodalom – szolgálatát”, lemondott népszínházi jellegéről, és valamilyen zsebszínház vagy klubszínházféle lett belőle, „Stúdiószínpad címen, olyan léket vágott az egész romániai magyar művelődés hajóján, amit semmiféle szórványmisszióval, szoborállítással, újabb és újabb díjelnevezésekkel sem lehet befoltozni. ” Érdemes megnézni az ünnepségi előadás-sorozat és az egész évad műsorát! Eszükbe sem jutott, hogy tavaly ünnepelhették volna kerek háromszáztizedik évfordulóját annak, hogy Lipót király engedélyt adott Felvinczi György kolozsvári költőnek színelőadások tartására Erdély-szerte. Ugyanúgy a közeli években a hatvanhat kolozsvári, illetve erdélyi magyar könyvkiadó, nyomda, s kapcsolt részeik sem voltak hajlandóak vállalni a „hazai magyar”, illetve egyáltalán a hazai könyvkiadás kerek, 450-es évfordulóit! Sem a kolozsvári Magyar Opera, sem a számos dalegylet, együttes sem vállalt egyetlen estét Tinódi Lantos Sebestyén 450 év előtti kolozsvári megidézésére, amikor krónikájának itteni kinyomtatása történt. /Szőcs István: Jegyzetek – Minél kisebbségi gondolatok. = Helikon (Kolozsvár), okt. 25., 20. sz. /2008. december 5.A reneszánsz évhez kapcsolódó egyik rendezvény volt a Kulcsár Gabriella zenetanár, szakíró által szervezett nyolcadik Zenélő Kolozsvár, melyen többosztálynyi gyermek énekelt, táncolt, szavalt és felolvasott. A tizedikesek kórusát maga Kulcsár Gabriella vezényelte. Nem maradhattak ki Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekei –a tizedikesek előadásában. A kortárs zenét alkalommal Márkos Albert Virágénekek I. és II. ciklusának előadása képviselte. /Reneszánsz Zenélő Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./2012. február 9.Pávai Gyula posztumusz kötetének bemutatója„Az mi keveset írtam, igazat írtam...” A kemény téli idő ellenére kedden délután megtelt a Tulipán Könyvesbolt, ahol a Kölcsey Egyesület szervezésében Pávai Gyula Mélyvíz című dokumentumkrónikáját mutatták be. Miután Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület titkára köszöntötte a jelenlévőket, a szerző életének Aradon eltöltött évtizedeit feldolgozó könyv ismertetését Ruja Ildikó egy Tinódi Lantos Sebestyén-idézettel indította: „Az mi keveset írtam, igazat írtam”. Ezzel az értékeléssel akár már be is fejezhette volna mondandóját, felkérve a közönséget, vegyék meg a kötetet, olvassák el, és győződjenek meg állítása igazával, hiszen a könyvben leírtaknak a legtöbben közvetlen átélői voltak. No de Ruja Ildikó nem azért volt éveken át Pávai Gyula közeli munkatársa, nem azért alapos ismerője Pávai Gyula szépirodalmi alkotásának, hogy ennyivel megelégedjen. Ritkán hallható átéléssel foglalta keretbe a falusi környezetből egy nagyvárosba csöppenő kisebbségi értelmiségi társadalmi feladat-felismerését és -vállalását, ami egyáltalán nem volt konfliktusmentes az Aradon leélt és ledolgozott négy évtized alatt. Ruja Ildikó a korábbi, önéletrajzi ihletésű regények életmásaiból, alter egóiból vezette le a most már minden bizonnyal utolsó Pávai-könyv megírásának indíttatását: ezt a könyvet meg kellett írni. Pávai Gyula visszatérő panasza volt, hogy Arad sohasem fogadta be. Ám, miután eltávozott Aradról, itteni kapcsolatait tovább ápolta, könyvbemutatóira rendszeresen visszatért, azaz úgymond megbékélt a Maros-parti várossal. Ha ideje lett volna, bizonyára még átfésüli ezt az utolsót. Ám a könyv a rá jellemző módon fejeződik be egy, a halála előtt néhány nappal írott bejegyzéssel: „Ha nem jönnék vissza, így is kiadható”. A család gondozásában megjelent kötet kivitelezésében is méltó záró aktusa egy közösségért végigküzdött életnek. A Tulipán Könyvüzletben kapható. Kiss Károly Nyugati Jelen (Arad) 2013. január 19.Századok morajló üzeneteA magyar kultúra napja, január 22-e egybeesik a Himnusz születésnapjával. Nem véletlenül. Hiszen a szatmári adózó nép áldatlan, kiszolgáltatott állapotát pontosan és lázítóan megfogalmazó Kölcsey Ferenc Himnusz című verse összegezés is, megpróbálja összegezni az évszázadok morajló üzenetét, amely a magyar nép sorsáról szól. A változás után, 1990 januárjában ott lehettem Szatmárcsekén, a költő szülőháza előtti ünnepségen. A temetőben a szomorú, téli tájban varjak riadóztak az ónszínű égen, és feketén meredtek az ég felé a kopjafák felkiáltójelei. S közülük szívszorítóan fehéren magasodott ki a költő síremléke. Mutatva az irdatlan távolságot, amely a szatmári adózó nép itt nyugvó fiait elválasztotta panaszaik megfogalmazójától. A Himnuszban Kölcsey óriási erőfeszítéseket tett, hogy ezt az általa is érzékelt távolságot megszüntetve, az egész nép, a születendő nemzet nevében beszéljen, felerősítve a századok morajló üzenetét. Mert nemcsak az elképzelt Atlantisz harangozott a mélyben, hanem a krónikaírók is feltűntek egy pillanatra a ragyogásban. Kisütött a nap, megvilágítva a szomorú temetőt. Itt villódzott Ráskay Lea, a kódexmásoló karcsú alakja is, s itt pörölt az ördöggel az első magyar drámai mű szerzője, Bornemissza Péter. Írta már verseit Balassi Bálint, a végvári vitéz, pengette lantját a krónikákat megverselő Tinódi Lantos Sebestyén, s az országot állandóan felprédáló török és tatár hordák, német zsoldosseregek elől a nádasokba, erdők mélyére menekülők értették őket, az irdatlan, életüket behatároló távolság ellenére a nyelv, a magyar nyelv közös volt, összekötötte őket, jobban, mint a rabszolgamenetben elfogottakat a rabszíj. Három részre szakadt az ország, a Páduát és más olasz egyetemeket megjáró erdélyi peregrinusok tollán új műfaj született, az emlékirat, s Zrínyi, a hadvezér harcok szüneteiben már írta eposzát, a szigetvári veszedelmet, tragikus sorsú őséről. S a példákat folytathatnánk, a túlélők ajkán szólott az ének, a költők írták verseiket, a prédikátorok nagy hangon pereltek perlőikkel, megjelent a három részre szakadt Magyarország felett a szabadság fantomja, hogy többé ne tűnjön el soha. Alakult a magyar kultúra, s akár a sors, idomult a korszellemhez. Mindezt Kölcsey egyben próbálta látni és láttatni, mert „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”. Ha tudta volna 1823-ban, hogy mik várnak még a magyarságra az elkövetkező több mint másfél században, bizonnyal megrémül. De nem tudta, noha érzékeny idegrendszerével sok mindent megsejtett, de hitt, hinni akart a jövendőben. Akárcsak a magyar kultúra születésnapját 1990-ben először szabadon ünnepelő reménykedők. Bogdán László Háromszék Erdély.ma, 2014. április 11.A Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos döntőjeTemesvár harmadik alkalommal a magyar nyelv fellegvára” Az április 9–12. időszakban a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny házigazdája. Szerdán este a temesvári Diákházban tartották a legrangosabb országos magyar irodalmi verseny ünnepélyes megnyitóját, amelyiknek 1985 és 1998 után harmadszor ad otthont Temesvár. A tizenhét megyéből érkezett 144 diákot, a huszonegy kísérő tanárt, a Tantárgyverseny Országos Biztottságának huszonkét tagját az Oktatási Minisztérium nevében Király András államtitkár, a Prefektusi Hivatal nevében Marossy Zoltán alprefektus, a Temes megyei Tanfelügyelőség nevében Cornel Petroman főtanfelügyelő és helyettese, Halász Ferenc, a Tantárgyverseny Országos Biztottsága nevében dr. Egyed Emese elnök, a házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó igazgató köszöntötték. Király András oktatási államtitkár felidézte a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny 43 évének történetét, ahol az évek során összesen 500 000 versenydolgozat született. „Ez jelentős érték, hiszen azt jelenti, hogy félmillió diák anyanyelvén készült föl és írta meg a dolgozatát, a saját képességei szerint” – mondta Király András, aki szerint a tantárgyolimpia a “versenyek versenye”, mindenki, aki ide eljutott, az már győztes. Király a magyar nyelv és irodalom verseny őse, az 1929-ben az aradi Kuncz Aladár által elindított Él-e Arany János? című irodalmi vetélkedő alapgondolatát is felidézte, amely ma is legalább annyira aktuális, mint 85 esztendővel ezelőtt: mennyire ismerjük és használjuk ma a magyar irodalmi nyelvet? Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő felidézte az 1998. évi országos magyar irodalmi tantárgyverseny eseményeit, amikor szintén Temesvár volt a rendezvény házigazdája. „Tizenhat esztendő alatt nagyot léptünk előre iskoláink, óvodáink felszereltsége területén – mondta Halász Ferenc –, de ma már európai színvonalú iskoláink gyermeklétszáma 1617-ről 830-ra fogyatkozott. Megfogytunk, de ez a kihívás erősít bennünket abban, hogy megmaradjunk magyarnak.” Dr. Egyed Emese, a Tantárgyverseny Országos Bizottságának elnöke Tinódi Lantos Sebestyén Az vég Temesvárban című históriás énekét idézte fel, amely a vár védhetetlenségéről, a vár védőinek tömeges haláláról szól. Dr. Egyed Emese, aki az 1970-es évek elején maga is magyar „olimpikon” volt, azt kívánta a verseny résztvevőinek, hogy ez a rendezvény – Mikes Kelemen, Bartók Béla és Temesvár jegyében – egy új kezdetről, az ifjúság vidámságáról, a munkálkodásról, rengeteg olvasásról, jó találkozásokról és az igényességről szóljon. A házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó köszöntötte az egybegyűlteket. „Ez a verseny lehetőség a találkozásra, az ismerkedésre, az építő jellegű versengésre, de lehetőség arra is, hogy megmutassunk valamit a sokszínű és szabadságszerető Temesvárból, felvillantsunk valamit a sokszínű és izgalmas iskolai életünkből, amire büszkék vagyunk. Mi itt Temesváron arra próbálunk választ keresni, hogy mit tehet kisebbségben, szórványhelyzetben az iskola azért, hogy tényleg jó legyen magyarnak lenni, érdemes legyen a nyelvet őrizni, magyarul tanulni és ezt gyermekeinknek, unokáinknak tovább adni. (…) Ottlik Gézával együtt vallom és hiszem, hogy a Mikes Kelemen Tantárgyverseny Országos Szakasza egy olyan alkalom, ahol hozzáadhatunk valamit a világhoz!” – mondta dr. Erdei Ildikó. A magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megnyitója hangulatának ünnepélyességét a Bartók Béla Elméleti Líceum hagyományőrzőinek színvonalas műsora fokozta. Szabó Abigél és a Bokréta citerásainak népdalcsokra, Stan Krisztina, Szabó Anita és Oláh Júlia megzenésített verses összeállítása, az Eszterlánc néptáncegyüttes györgyfalvi legényes tánca tűzbe-lázba hozták a közönséget. A közel 150 versenyzőt csütörtök reggel fél kilencre a vetélkedő színhelyére, a Bartók Béla Elméleti Líceumba invitálták a szervezők, ahol déli egy óráig megírták a versenydolgozatokat. Régiónkból Arad megyét 8, Temes megyét 7, Fehér megyét 6, Hunyad megyét 2, V-XII. osztályos diák képviseli az országos megmérettetésen. Eredményhirdetés április 11-én, pénteken este hét órakor, a díjkiosztó ünnepségre április 12-én, szombaton 10 órakor kerül sor a Diákházban. Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad) 2014. június 9.Madéfalva gyermekei GyimesbükkönLélekben egyben lenni, lelkileg feltöltődni gyűlt össze több ezer zarándok pünkösdvasárnap Gyimesbükkön. A történelmi Magyarország legkeletibb településén megtartott ünnepségek középpontjában idén a 250 évvel ezelőtt történt madéfalvi veszedelem és azt követően bujdosni kényszerülő székelyek kálváriája állt. Az 1764-ben történt madéfalvi székelymészárlást követően Moldvába menekült székelyek 1777 és 1786 között öt magyar falut alapítottak Bukovinában, kettő erős vallásosságukról (Istensegíts, Fogadjisten), kettő a számukra kegyelmet kieszközölő gróf Hadik András erdélyi királybiztosról (Hadikfalva, Andrásfalva), egyet pedig II. Ferencz József császárról (Józseffalva) neveztek el. A nehéz körülmények között élő bukovinai székelyek sorsának rendezése többször került a Magyar kormány figyemének középpontjába, ugyanis több hullámban vándoroltak el innen a világ minden tájára. A történészek a bukovinai székelyek négy főbb áttelepülési mozzanatát jegyezték fel. Elsőként 1883-ban 3520 bukovinai székely települt le Belgrád közelében, ők az al-dunai székelyek. Egy második csoport a 19. század végén, illetve a 20. század elején Déva környékére költözött, ahol megalakult többek között Csernakeresztúr és Sztrigyszentgyörgy, egy harmadik, kisebb csoport pedig 1905-ben Marosludas környékén telepedett le. A negyedik csoport hazatelepítése 1941-ben történt, amikor 13.198 bukovinai székelyt és 1000 főnyi moldvait telepítettek le Bácskában. Ezt a mozzanatot örökítette meg az a fotókiállítás, amely idén pünkösdkor volt látható a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában. A Hazatérés Bukovinából, 1941 című fotókiállítás létrejötte Kóka Rozália Magyar Örökség-díjas előadóművész érdeme, a Gyimesbe zarándokoló vendégek 40 darab A2-es méretű korabeli fotón keresztül élhették át az akkori történéseket. Négy népcsoport énekei, meséi Óriási tapsot kapott az a közel egy órás előadás, amelynek során a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok énekeiből és táncaiból kaptunk ízelítőt. A Kóka Rozália által rendezett előadás során színpadra lépett a Madéfalvi Dalkör, a gyimesbükki hagyományőrzők, a pusztinai Hagyományőrző Együttes, illetve a bukovinai székelyek képviseletében a dél-dunántúli Palotabozsoki Dalkör, valamint Nyisztor Ilona, Fábián Éva és Sebestyén István népdalénekesek. Az Illés házaspár táncot, a rendező Kóka Rozália pedig az idős bukovinai székelyektől gyűjtött, Mária Trézsi (Mária Terézia) idejéből hátramaradt meséket adott elő, az előadás végén pedig közösen elénekelték a madéfalvi éneket, a Nekünk a legszebbik estét... című népdalt. Fergeteges tapsot kapott az ezt követően színpadra lép Sebő zenekar. Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes gyakori vendég a Gyimesekben, édesapja Sebő Ödön főhadnagy vezette 1944-ben a magyar csapatokat az oroszok elleni harcokban, az ellenség gyűrűjéből való kitörést pedig a nagysikerű, A halálra ítélt zászlóalj c. könyvben örökítette meg. Sebőék ezúttal a magyar költészet gyöngyszemeiből, Tinódi Lantos Sebestyéntől Weöres Sándorig, megzenésített versekből nyújtottak át egy csokorral a zarándokoknak. Zöld Péter, Márton Áron, Dani Gergely Az ünnepi szentmise előtt a száz éve, 1914-ben kirobbanó első világháború, illetve hetven éve, 1944-ben lezajlott második világháborús ütközetekben – a környező hegyekben – elhunyt több száz hősi halottra emlékeztek, majd a kontumáci templommal szemben álló, Hitünk Kapuja és a magyarság megmaradását szimbolizáló oszlopok előtt elmélkedtek. Ezt követően Balla Imre gyimesi lelkész az erre az alkalomra elkészült, Xántus Géza képzőművész által festett, közszemlére kihelyezett Gyimesi Boldogasszony oltárkép üzenetét osztotta meg a jelenlévőkkel. Az ünnepi szentmisét Salamon József gyimesbükki plébános mutatta be, aki prédikációjának első felében a szentlélek ünnepéről, ennek fontosságáról beszélt, majd három híres egyházi személyiség életpéldáját vázolta fel röviden: a Moldvába menekülő székelyek lelki gondozását vállaló Zöld Péter páterét, a 65 évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban a Gyimesekben bérmakörúton lévő Márton Áron püspökét, illetve a negyven évvel ezelőtt, a kommunizmus sötét éveiben Gyimesbükkön templomépítésbe kezdő Dani Gergely plébánosét. Az idei gyimesbükki ünnepet az egykori határtól pár méterre álló, felújított vasúti őrház elé érkező – a Székely Gyorsot és a Csíksomlyó Expresszt vontató – mozdonyok fogadása zárta. Beszédet mondott Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténész, vállalkozó és Görbe Vilmos gyimesbükki polgármester. A jelenlévők Antal Tibor népdalénekessel közösen elénekelték el a Boldogasszony Anyánk című egyházi éneket és a Székely himnuszt. Lélekben feltöltődve indultak haza a Gyimesekből a zarándokok. Bizonyára többen észrevették, a szentmise alatt egy fiatal házaspár előtt békésen lobogott egymás mellett a székely és az osztrák zászló Dobos László. Székelyhon.ro 2017. augusztus 5.Kostyák Alpár emlékére ültettek facsemetétSzámos népzenész, hegedűs, brácsás és nagybőgős, illetve néptáncos emlékezett meg Kostyák Alpár népzenészről tegnap a kalotaszentkirályi néptánctáborban. Szép Gyula, a Kalotaszentkirály Népzene és Néptánctábor szervezője, illetve Póka András György, a falu polgármestere javaslatára öt éve állítanak emléket neves erdélyi népzenészeknek a tábor idején, minden zenész tiszteletére facsemetével gyarapszik a fasor. Idén a tavaly elhunyt Kostyák Alpár népzenészről, az erdélyi táncházmozgalom ikonikus alakjáról emlékeztek meg. – Öt évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy ilyen hamar sor kerülhet egy ilyen fa ültetésére, amely hozzánk, kolozsvári és erdélyi táncházasokhoz, kalotaszentkirályi táborozókhoz ennyire közel álló népzenésznek állít emléket – fogalmazott a faültetésen Könczei Csongor néprajzkutató. Kostyák a tábor oktatója, zenésze volt, így több táborozó, táncos is megkönnyezte a faültetést. Kostyák Alpár negyven évvel ezelőtt az erdélyi táncházmozgalom alapítója volt, így számos néptánctábor meghívottja, oktatója, muzsikusa is egyben. Az évek során a kalotaszegi néptánctáborok zenészeinek is több generációját oktatta. Ám mint a Kolozsvári TV magyar adásának szerkesztője az erdélyi hagyományos népi kultúra bemutatását és megismertetését is szívügyének tekintette. Kalotaszegen is, ha épp nem muzsikált vagy oktatott, a tábort filmezte. A népzenészt Póka János György polgármester modernkori Tinódi Lantos Sebestyénnek írta le, hisz egyszerre volt krónikás és lantos is. – Mi élő fát ültetünk, ezzel is üzenve, hogy a magyar népzene- és néptáncmozgalom örök életű. Fát ültetünk egy olyan harcosnak, aki a művészet eszközével küzdött népéért – tette még hozzá a polgármester. Könczei Csongor beszédében azt vázolta fel, mit jelentett Kostyák az erdélyi táncházasoknak, kiemelve hogy a zenész mindig elvállalta, ha muzsikálni hívták előadásra, táncházba. Elmondta: mindig volt egy jó szava, ötlete, tanácsa, bárki fordulhatott hozzá. A néprajzkutató elmondta: Kostyák Alpár facsemetéje olyan zenészeknek állított fák közé került, akiknek tudása, jelenléte nagyon hiányzik az erdélyi táncházasok köréből, ám nyugodt, mert szerinte a zenészek fent is ugyanolyan szépen muzsikálnak, mint ahogy azt idelent tették. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-12
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
